A szanitertechnikában a megbízható szennyvízelvezetés döntő jelentőségű. Ebben a cikkben részletesen foglalkozunk az ÖNORM szerinti szennyvízrendszerek légbeszívásának és kiszellőztetésének szerepével. Megtudhatja, hogyan segít a vákuum és a túlnyomás célzott kiegyenlítése minimalizálni az olyan nemkívánatos mellékhatásokat, mint a kellemetlen szagok és az egészségügyi kockázatok, valamint azt is, hogyan járulnak ehhez hozzá az olyan termékek, mint a légbeszívó szelepek.
A Bécs északkeleti részén található Aspern Seestadt jelenleg Európa legnagyobb lakásépítési, illetve városfejlesztési projektje, és 2030-ig több mint 25 000 ember számára kíván életteret biztosítani. Összehasonlításképpen: az alsó-ausztriai Mistelbachnak mintegy 11 000 lakosa van. Ennyi ember számára kis területen lakóteret létrehozni számos építési kihívással jár. Ebben az ivóvízellátás, mindenekelőtt pedig a szennyvízelvezetés is fontos szerepet játszik.
Egy átlagos osztrák a háztartásában naponta körülbelül 130 liter ivóvizet használ fel. Aspern Seestadt esetében ez naponta mintegy 3 millió liter elvezetendő szennyvizet jelent. Ahhoz, hogy ez a vízmennyiség megfelelően és kellemetlen mellékhatások nélkül elfolyhasson, átgondolt lefolyórendszerre van szükség. A szennyvízcsövek hibás tervezése vagy szerelése esetén gyakori probléma például a kellemetlen szag, a zaj (például a mosdó bugyborékolása), illetve az elégtelen lefolyási teljesítmény és az ebből eredő következményes károk. Szélsőséges esetben a rosszul kialakított szennyvízcső-rendszer akár egészségügyi kockázatot is jelenthet, például akkor, ha mérgező csatornagázok jutnak a lakóterekbe.
A vízelvezető csövek szakszerű fektetésének fontos része a szennyvízcsövek szellőztetése (légbeszívás és kiszellőztetés). Legyen szó családi házról vagy lakóépületről, a szennyvízcsövek megfelelő szellőztetése feltétlenül szükséges a víz hatékony és szabályos elvezetéséhez.
A légbeszívás és a kiszellőztetés megkülönböztetése
A légbeszívás és a kiszellőztetés szellőzővezetékeken keresztül történik. Ezek a szennyvízvezeték és a légkör közötti kapcsolatként biztosítják a szükséges nyomáskiegyenlítést. A csővezeték légbeszívását és kiszellőztetését gyakran tévesen egymás szinonimájaként használják. Valójában azonban két eltérő kérdéskörről van szó, amelyek különböző problémákat vetnek fel.
A túlnyomás kérdésköre
A szennyvízcső kiszellőztetésének célja a csőrendszerben kialakuló túlnyomás megszüntetése, illetve elvezetése. A csővezetékrendszerben egyrészt a csatornában keletkező bomlási gázok okoznak túlnyomást. Másrészt a vezeték iránytörései is túlnyomást idézhetnek elő: az áramlás mozgási energiája az irányváltás térségében nyomási energiává alakul, miközben a levegő tovább összenyomódik és felfelé igyekszik távozni. Nagy túlnyomás esetén nemkívánatos jelenségek lépnek fel a vízelvezető berendezésekben. A túlnyomás olyan mértékű lehet, hogy megakadályozza a víz elfolyását (a rendszerben lévő túlnyomás légpárnaként gátolja a víz lefolyását), zavaró zajokat okoz („kotyogás” vagy „bugyborékolás” például a mosdóban), illetve csatornagázokat juttat a lakótérbe (a túlnyomás a gázt a szifon vízbűzzárán keresztül „átnyomja”). A hiányzó vagy hibás kiszellőztetésből eredő problémák ezért sokrétűek: az elégtelen lefolyási kapacitás okozta vízkároktól a kellemetlen szagokon át egészen a csatornagázok miatti egészségkárosodásig terjednek.
A vákuum kérdésköre
A szennyvízcső légbeszívásának célja, hogy megakadályozza a vákuum kialakulását a csőrendszerben. Képzelje el, hogy gyorsan szeretne kiüríteni egy keskeny nyakú, teli palackot. Amint fejre állítja, a palack bugyborékoló hangok kíséretében csak lassan és egyenetlenül ürül ki. Ha azonban szellőzőnyílást szúr vagy fúr a palack aljába, láthatóvá válik, hogy az ürülés lényegesen gyorsabban és egyenletesebben megy végbe. Ennek oka, hogy a palack alján lévő szellőzőnyíláson keresztül levegő áramolhat be, ami megakadályozza a bugyborékolásért felelős vákuum kialakulását. A házon belüli szennyvízrendszerekben is meg kell akadályozni azt a vákuumot, amelyet az ejtővezetékben lezúduló szennyvíz okoz. A túl nagy vákuum leszívhatja a vízelvezető berendezések szifonjaiból a vízbűzzárat. Ennek következménye kellemetlen szag, sőt akár egészségkárosodás is lehet, mivel a csatornagázok a lakótérbe juthatnak. Ezért a lefolyórendszer légbeszívása is elengedhetetlen.
Ejtővezeték és oldalági vezeték
A csővezeték légbeszívása, illetve kiszellőztetése a szennyvízrendszer különböző pontjain oldható meg. Alapvetően megkülönböztetjük az ejtővezeték főszellőzését (a tető fölé vezetve) és az oldalági vezetékek légbeszívását (közvetlenül a szaniter berendezéseknél, illetve a lefolyási helyeknél).
Az ejtővezeték tető fölé vezetése
Minden függőleges szennyezettvíz-, illetve szennyvízvezetéket ejtővezetéknek nevezünk. Az ÖNORM B 2501 szerint minden ejtővezetéket a légbeszívás és a kiszellőztetés érdekében nyitottan, a tető fölé, a szabadba kell vezetni. Fontos, hogy az ejtővezetékeket lehetőleg iránytörések nélkül és állandó keresztmetszettel fektessék, különben csökken a szellőztetési kapacitás. Az ejtővezeték tető feletti kivezetése a tető típusától függően különbözőképpen alakítható ki. Ilyen megoldás például magastetőn a szellőzőcserép, lapostetőn pedig a szellőzőcső-átvezetés.
A tető fölé vezetett ejtővezeték egyaránt biztosítja a légbeszívást és a kiszellőztetést, a kiszellőztetés szempontjából azonban különösen fontos. A légbeszívással ellentétben ugyanis a kiszellőztetés nem oldható meg közvetlenül a csatlakozási pontoknál: a levegőt mindig a szabadba kell elvezetni, különben csatornagázok juthatnak a lakótérbe.
Gyakori érv, hogy a tető fölötti kiszellőztetés bonyolult, többletanyaggal és többletmunkaidővel jár, továbbá az épületburkon való átvezetésnél hőveszteséget okoz. Ezek az érvek nem indokolhatják a tető fölötti kiszellőztetés elhagyását, mivel az ejtővezeték megfelelő hőszigetelésével a hőveszteség elkerülhető. Az ejtővezeték tető fölé vezetése a működőképes lefolyórendszer elengedhetetlen része, ezért nem kerülhető meg.
Újdonságok a B 2501 szabvány 2025. évi kiadásában
A minden ejtővezeték tető fölé vezetésére vonatkozó alapszabály alól a B 2501 új, 2025. évi kiadása kivételt enged az egy- és kétlakásos családi házak esetében. Itt a legnagyobb szennyvízterhelésű ejtővezetéket főszellőzéssel, vagyis a tető fölé vezetve kell kialakítani. Minden további ejtővezetéket az épületen belül légbeszívó szeleppel kell ellátni. Ez biztosítja e rendszerek biztonságos és megfelelő légbeszívását, valamint kiszellőztetését.
Vízszintes oldalági vezetékek a lefolyási helyekhez
Az ejtővezetékek mellett természetesen vízszintes oldalági vezetékeket is fektetnek az egyes lefolyási helyekhez (például padlólefolyóhoz, WC-hez, mosdóhoz stb.). 4 m vezetékhossztól – vagyis ha a lefolyási hely és az ejtővezeték közötti távolság legalább 4 m – a vízszintes vezetéket is légbeszívással kell ellátni. Emlékeztetőül: erre azért van szükség, mert az elfolyó víz különben vákuumot hoz létre, amely leszívja a vízbűzzárat például a WC vagy a fürdőszoba szifonjából; ennek következtében csatornagázok juthatnak a lakótérbe.
A vízszintes oldalági vezetékek légbeszívása kétféleképpen oldható meg. Az első az úgynevezett visszakötött szellőzés. Ennél az egyedi, illetve gyűjtőág szellőztetése kiegészítő szellőzővezetékeken keresztül történik, amelyeket ugyanazon a szinten visszavezetnek az ejtővezetékbe. Így valamennyi vízszintes lefolyóvezeték a légbeszívással és kiszellőztetéssel ellátott ejtővezetékből kap levegőt, ami megakadályozza a vákuum kialakulását a vezetékrendszerben. A visszakötött szellőzés azonban munkaigényes, több munkaidővel és nagyobb anyagfelhasználással jár. Egyszerűbb megoldás egy légbeszívó szelep beépítése. A csatlakozási ponttól függően különböző légbeszívó szelepek állnak rendelkezésre, de mindegyik ugyanazon az alapelven működik: túlnyomás esetén a légbeszívó szelep zárva marad, és nem engedi ki a csatornagázokat; vákuum esetén viszont kinyit, és levegőt enged a csőrendszerbe.
Melyik légbeszívó szelepet kell beépíteni?
A légbeszívó szelep feladata tehát, hogy a csővezetékrendszerben kialakuló vákuumot kiegyenlítse az atmoszférikus nyomással. Ezzel megakadályozza a szifonok leszívását, és azt, hogy a csatornából szagok jussanak a lakótérbe. A légbeszívó szelepekre gyakran tévesen csupán problémamegoldóként tekintenek. Korai betervezésükkel azonban megelőzhetők a későbbi reklamációk és problémák. Amint már említettük, az ÖNORM EN 12056-2:2000 szabvány a vízszintes oldalági vezeték 4 m-es vezetékhosszától előírja a vezeték légbeszívását.
A légbeszívó szelepek különböző beépítési helyzetekben alkalmazhatók:
Légbeszívó szelep másodlagos ejtővezetékhez egy- és kétlakásos családi házakban
- A másodlagos ejtővezetékek olyan ejtővezetékek, amelyeket nem vezetnek a tető fölé, hanem légbeszívó szeleppel látnak el.
- Ezeket a másodlagos ejtővezetékeket gyakran a padlástérbe vezetik, ahol a kellemetlen szagok elkerülése érdekében légbeszívó szeleppel kell ellátni őket. Erre a célra a HL900N légbeszívó szelep alkalmazható.
- A HL900N alkalmazásával az ejtővezeték légbeszívása közvetlenül az épület legmagasabban elhelyezkedő lefolyócsatlakozása mellett biztosítható.
Légbeszívó szelepek egyedi és gyűjtőágakhoz
- A közvetlenül a vízszintes oldalági vezetékekre szerelt légbeszívó szelepek megakadályozzák a lefolyási helyek vízbűzzárainak leszívását, és ezzel a kellemetlen szagok kialakulását is.
- A légbeszívó szelepet az oldalág ejtővezetéktől legtávolabbi lefolyási helyénél kell beépíteni (lásd az ábrát).
- Itt falba süllyesztett légbeszívó szelep (például a HL905N) ajánlott, mivel rejtetten, a falba süllyesztve építhető be.
Légbeszívó szelepek konyhai és mosdószifonokhoz
- Probléma esetén utólag is beépíthető légbeszívó szelep közvetlenül az érintett lefolyási helyeknél (például a konyhai szifonnál).
- Erre például a HL904 vagy a HL903 alkalmas. Kis méretüknek köszönhetően ezek a légbeszívó szelepek a mosdó vagy a konyhai mosogató alatt is könnyen elférnek.
Tisztítás és karbantartás
A légbeszívó szelepeket úgy kell beépíteni, hogy meghibásodás esetén építési beavatkozás nélkül cserélhetők legyenek. A kifogástalan működéshez biztosítani kell a környező helyiségből érkező megfelelő levegő-utánpótlást. Mindaddig, amíg a csatlakoztatott lefolyási helyeknél és a légbeszívó szelepnél nem észlelhető csatornagázok okozta kellemetlen szag, a működés kifogástalannak tekinthető.
Összegzés
A nagyprojektek megfelelő szennyvízelvezetése átgondolt lefolyórendszert igényel. A légbeszívási és kiszellőztetési megoldások alkalmazásáról, valamint a vonatkozó szabványokról további információkat talál a letöltési oldalunkon. Ott gyakorlati számítási példák és a HL-katalógusból származó alapinformációk segítik projektjei sikeres megvalósítását, valamint a nemkívánatos mellékhatások – például a kellemetlen szagok vagy az egészségügyi kockázatok – elkerülését. Ha többet szeretne megtudni a szabványokról, jelentkezzen valamelyik képzésünkre: